Zsebre tett kézzel - prehumusz versek

Amikor sok évvel ezelőtt Lájkolom a magyar nyelvet címmel kiadtam évek során összegyűlt verseimet, kedves barátom, Tarján Tamás azt mondta: tetszenek a verseid, de azért maradj inkább a prózánál.Maradtam, igen. Írtam azóta novellákat, szubjektív szótári szócikkeket, szatírát és regényt. Maradtam prózaíró, aki néha verset ír. Mert felháborodik, elgondolkodik vagy éppen játszani van kedve a rímekkel. Remélem, Tamás odaátról megértően bólogat - írja a szerző.Részlet a kötetből:Haikuk vírusos időkbenEgy gondolat bánt.Az utolsó sírásótki temeti el?Véres koronaszabdalja sorainkat.Mindenkit levág?Otthoni magány.Az ajtó se nyíljon meg:kopog a halál.Ha kevés dúskál,ez éppen annyit jelent,hogy sok a szegényDe ne adjuk fel!Nem viszi el a postareményeinket.