Zárójelek

A le´nyegtelennek hitt re´szletek a legfontosabbak. Eso?s u´ton ve´gig- osono´ ko´bor macska´k. Szembejo¨vo? idegenek elkapott pillanta´sa. (Ki nem tett pont a mondat ve´ge´n.)Nishihara Yoru, a fiatal japa´n la´ny a napfe´nyes Spanyolorsza´gbo´l i´rja leveleit o¨ccse´nek, Genkinek, miko¨zben e´jjelente a so¨te´t utca´- kat ja´rja egy mu´ltbeli a´rnye´k le´pteit ko¨vetve. (Mie´rt ja´r a fe´rfi nyoma´ban ilyen elsza´ntan vajon? Mie´rt akar mindena´ron a ko¨ze- le´be jutni?)Yoru e´lete´ben minden pillanat szi´nlele´s: az egyetem, a ku¨lfo¨ldi o¨szto¨ndi´j, az utaza´s. De a mu?ve´szetben nincs helye tettete´snek. Amikor ecsetet ragad, nem hazudhat o¨nmaga´nak, ku¨lo¨nben a fest- me´nynek nem lesz valo´di ereje.Felszi´nes mu?vet le´trehozni ko¨nnyu?, nem fa´j, nem tesz to¨nkre. De igazi ke´pet alkotni, a re´szleteket megfigyelve, a la´thatatlant e´szreve´ve: az hatalmat ad. Mert benne rejlik a megismere´s ereje, a puszti´to´ kiszolga´ltatottsa´g e´s a valo´di kapcsolatok minden kegyetlen sze´pse´ge.