Vörös alkony

Ez a riportkötetet évekig egy fiók mélyén lapult. Nem tiltották be, csak nem adták ki. Nem akartak róla tudomást venni. A könyvben egy vállalat csődjéről van szó, s mint cseppben a tenger, látható egy világrendszer haláltusája. A kommunisták lábhoz tett fegyverrel várták, mit hoz a jövő, miközben a reformerek dinamittal a kezükben szónokoltak. A szocializmus alkonyának kavargó ködében nehéz volt eligazodni. Forrt, izzott, sistergett a levegő, mintha kitörésre váró tűzhányó tetején ültünk volna. Magyarországra tíz házgyárat hoztak a Szovjetunióból, s az egyikük csődbe ment. Ennek tapasztalatait, három év idegtépő, drámai mozzanatait tartalmazza ez a könyv. “Sosem hittem volna, hogy ennyi embert így szélnek lehet ereszteni. Itt emberi tragédiák sorozata zajlik mostanában – mondta a szakszervezeti titkár. – Sokan kiszakadnak a társadalomból, otthontalanok, gyökértelenek lesznek. Egy élet munkájával annyit sem tudtak elérni, hogy saját lakásuk legyen.” S az egykori intézkedések és mulasztások hatásait ma is érezzük.