Változó falvaink - tizenkét falurajz kercaszomortól nyírkarászig

E kötet szerkesztői több ízben, legutóbb a 2007-ben megjelent „Változó falvaink" c. könyvükben tettek kísérletet a magyarországi falvak nagysága, gazdasági funkciói, népesedési folyamatai, a lakosság demográfiai struktúrája, anyagi helyzete alapján típusaik meghatározására. Bármekkora adatbázissal, bárminő módszertani apparátussal dolgoztunk is, csak a falvak legfőbb koordinátáit, adattá „szublimált" jelenségeit vehettük figyelembe a típusalkotásnál. Nyilvánvaló viszont az is, hogy egy-egy falu, egy-egy helyi társadalom helyzetét, állapotát, arculatát számos egyéb tényező is alakítja: a természeti környezet milyensége, a településtörténeti múlt, a hajdanvolt birtokviszonyok, az ipari korszakba való belesodródásuk időpontja, a lakosság vallási és nemzetiségi összetétele, tradíciói, értékrendje, életvitele, ízlése, vezetőik habitusa és így tovább. A „kemény" tényezők s a korántsem teljességre törekvően felsorolt motívumok minden egyes falut megismételhetetlen egyéniséggé formálják. Ebből következik az is, hogy nem beszélhetünk általában, sommásan falvaink helyzetéről, „sorsukról", ahogy ez manapság gyakran tapasztalható. Ezt a „számítások" eredményeként kapott falutípusok mögött megbúvó sokféleséget kívántuk felvillantani az egyes falutípusokból kiválasztott 12 település földrajzi, szociológiai szempontú leírásával, a másfélszáz lakosú Szakácsitól a tanyavilágból szerveződött Zákányszéken, a Világörökség részévé vált Hollókőn, az ősemberleleteiről elhíresült Vértesszőlősön át a Budapest „holdudvarában" gyarapodó-növekvő Budakalászig vagy Budajenőig.