Szférák visszhangja - 76 év-76 vers és két próza

– Mi a vers? – A vers én vagyok! – válaszolhatná a költő. A vers nyelvének működtetése re-giszterek alkalmazása által megalkotja a művet, általa az irodalmat, a világot. Mindezekre vállalkozott Jousse Erzsébet ötödik kötetével, amely messze nem viseli magán egyes női szer-zők csillámporos, selyem-fátylas sóhajtásait. A költő hisz abban, hogy meg tudja javítani a világot. Megmutatja, milyen nehéz embernek maradni vonzások és taszítások hullámai kö-zött. „…Inkább faljanak fel a gazok, / mintsem, hogy a gaz az én legyek!...” (Durva igazság című verséből). Küzdelmes emberi program ez, kis csodákkal teli, kemény, alkotói élet, de versei szép szenvedélyek villámló viharát is megidézik. Műveltsége, tudása, jobbító szándéka, határozott látásmódja fontos építőköve korunk értékrendjét vesztett világának. Nagy szükség van tisztánlátó emberekre, költőkre, mint Jousse Erzsébet! Kodály azt mondta: „Olyan keve-sen vagyunk, hogy a műveletlenség luxusát nem engedhetjük meg magunknak”. Jousse Er-zsébet szívből feltörő szavaira rácsöppen a fény, hogy világítson útra kelt, útkereső olvasói-nak. (Stancsics Erzsébet)