Reök–munkácsy levelek, 1865–1877

Illusztrációk: 90 kép és dokumentum A Reök-ükunoka hiánypótló képes kötete! Munkácsy Mihály mélységekben és magasságokban bővelkedő életét úgyszólván minden magyar ember ismeri vagy ismerni véli. Pedig az Emlékeim címmel többször megjelent visszaemlékezései életének csak az első szakaszát ölelik fel. Addig a pontig, amikor tizenkilenc évesen megvált első, szeretett mesterétől, Szamossy Elektől, hogy annak tanácsa szerint a fővárosban, illetve a külföldi festőakadémiákon képezze tovább magát. Innentől további sorsa – magánélete és szakmai pályafutása – jobbára csak a leveleiben követhető nyomon, azok között is elsősorban a nagybátyjával, Reök Istvánnal folytatott levelezésében. Küzdelmes évek tanúságtételei e levelek. A Békéscsabán élő „Pista bácsi” és családja volt Munkácsy számára az erkölcsi és szellemi referenciapont, és nem utolsósorban az otthon, ahova haza-hazatért, akkor is, amikor már régóta külföldön élt és alkotott. Munkácsy életének soron következő évtizedéről van tehát szó, arról az időszakról, amikor a leginkább sorsdöntő változások történtek mind a szakmai karrierjében, mind pedig a magánéletében. Hiánypótló kötetünk ezt az életszakaszt a nagybácsi és nevelt fia levelezésén keresztül intim közelségbe hozva mutatja be oly módon, hogy egyszersmind ráirányítja a figyelmet a nagybácsi által írott egyes levélrészletekre, amelyek nem csupán egy adott élethelyzetre reflektáltak, hanem feltételezhető, hogy ezen túlmenően is jelentős hatással voltak Munkácsy jellemének, művészetének alakulására. A kötet természetesen közli magát a levelezést is, ami Reök István és Munkácsy Mihály között folyt, de előbbi fiának, Reök Ivánnak sorai is bekerültek e rendkívüli képes kötetbe, melyben korábban soha nem közölt fotók sorjáznak.