Pszichoanalízis és spiritizmus

A spi­ri­tiz­must bát­ran lehet ál­tu­do­mány­nak te­kin­te­ni, de ta­gad­ha­tat­lan, hogy ko­moly ha­tás­sal volt a pszi­cho­ló­gia fej­lő­dé­sé­re. Sokak szá­má­ra von­zó­nak tűnt a spi­ri­tiz­mus alap­té­te­le, mi­sze­rint a testi halál után a lélek to­vább él, és meg­fe­le­lő tech­ni­kák se­gít­sé­gé­vel meg­idéz­he­tő. Má­so­kat éppen a spi­ri­tisz­ta je­len­sé­gek le­lep­le­zé­sé­nek vágya ve­ze­tett a spi­ri­tiz­mus tu­do­má­nyos ta­nul­má­nyo­zá­sá­hoz.Ám akár a cá­fo­lat, akár az iga­zo­lás vá­gyá­val kö­ze­lí­tet­tek a ter­mé­szet­fe­let­ti­nek tűnő je­len­sé­gek­hez, a spi­ri­tiz­mus gya­kor­la­ta és kap­cso­ló­dó fi­lo­zó­fi­á­ja ha­tást gya­ko­rolt a pszi­ché mű­kö­dé­sét és le­he­tő­sé­ge­it ku­ta­tó gon­dol­ko­dók­ra. Kü­lö­nö­sen meg­ha­tá­ro­zó­nak bi­zo­nyult a pszi­cho­a­na­lí­zis­sel szim­pa­ti­zá­lók és a pszi­cho­ana­li­ti­ku­sok kö­zött, mivel a ku­ta­tók leg­gyak­rab­ban a tu­dat­kü­szöb alat­ti lelki fo­lya­ma­tok és funk­ci­ók mű­kö­dé­sét fel­té­te­lez­ték a