Orosz fegyverekkel ferenc józsefért

Az 1848-49-es szabadságharc sorsát I. Miklós cár fegyveres beavatkozása döntötte el. Az orosz hadsereg csaknem kétszázezres létszámával nemcsak a tavaszi hadjáratot győztesen megvívó, Erdélyt és a fővárost is beleértve szinte az egész ország területét felszabadító fiatal honvédsereget múlta felül, hanem az oroszokat segítségül hívó osztrák kormányzat itt harcoló haderejét is.Az orosz hadsereg szerepének eljelentéktelenítésére Haynautól kezdve a magyar marxista történetírással bezárólag több kísérlet történt. Előbbi a győzelmet igyekezett kisajátítani, az utóbbi az erőviszonyok figyelmen kívül hagyása mellett a polgári átalakulás programját végrehajtó középbirtokos nemesség politikájának korlátaiban, a belső ellenség aknamunkájában, árulásban láttatta a küzdelem elbukásának okait.A szabadságharc történetének legkevésbé feldolgozott fejezete az orosz intervencióé. A magyarázat egyszerű: a szovjet levéltárak anyaga hozzáférhetetlen volt. Mára a helyzet megváltozott.Mit lehet tudni a beavatkozást közvetlenül megelőző orosz–osztrák tárgyalásokról, az orosz katonai előkészületekről? Lengyel szemtanúk hogyan emlékeztek a Galícián át Magyarország felé masírozó orosz csapatokra? Milyen okokkal magyarázható annak az orosz hadosztálynak az elindítása, amely Bécs sürgetésére gyorssegélyként még a tömeges beavatkozás előtt – példás orosz–osztrák–porosz összefogással – Krakkóból vasúton érkezett a morvaországi Ungarisch Hradischba, s amely így európai vasúttörténetet írt? Mi volt morvaországi kényszerpihenőjének hátterében, hogyan vonult gyalogmenetben tovább Pozsony felé? Miként vélekedtek az oroszok a hadműveleteik szempontjából fordulópontnak tekinthető július 15–17-i váci csatáról, a július 20-i turai lovassági és a tragikus emlékű július 31-i segesvári ütközetről? Megváltoztatja-e a tudomány hadifogoly-kérdésben kialakult álláspontját az az iratcsomó, amely egy Oroszországba elhurcolt honvédtiszt sorsának dokumentumait őrzi, s amelyre a kötet szerzőjének sikerült rábukkannia