Obsidian - obszidián (luxen 1.)

Az újrakezdés szívás.Amikor Nyugat-Virginiába költöztünk – éppen az utolsó gimis évem előtt –,nagyjából beletörődtem a rémes tájszólásba, a szakadozó internetbeés a várható tömény unalomba. Egészen addig, amíg észre nem vettemmagas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat.Az ég kiderült.Aztán a srác megszólalt.Daemon dühítő. Beképzelt.Tenyérbemászó. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán.De akkor, amikor egy idegen rám támadt,és Daemon a keze egyetlen intésével szó szerint megfagyasztotta az időt…akkor valami történt. Valami váratlan.A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húgaegy egész galaxisra való ellenféllel néz szembe,akik mind az ő képességeikre pályáznak,a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott,olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint a vegasi leszállópálya.Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok,amíg elhalványul rajtam a nyom.Mármint, ha nem ölöm meg addig saját kezűleg...„Daemon és Katy robbanókeveréket alkot…Az Obszidián pörgős utazásra visz, csak úgy kapkododmajd a levegőt, és könyörögni fogsz a folytatásért.”– Jus Accardo, a Touch – Érintés írójaSzereted a Vörös pöttyös könyveket?Vidd haza nyugodtan! Tetszeni fog.16 éves kortól ajánljuk!