Népi írók, népi irodalom

Kik azok a népi írók? Az 1920-as évek végén, az 1930-as évek elején induló fiatal írónemzedék tagŹjai nemzeti és társadalmi szempontból is veszélyben látták az országot. A TriaŹnon utáni magyarság nemzeti és szociális felemelkedését kívánták elősegíteni. A népi irodalom és a nyomában kibontakozó népi mozgalom alapvető lényege volt, hogy összekapcsolta a társadalmi és a nemzeti szempontokat, a nemzet felŹemelkedése érdekében akarta megszüntetni a társadalmi igazságtalanságokat. Ez különböztette meg a népi írókat a baloldali radikalizmus képviselőitől. Ez volt a gyökere a népi – urbánus ellentétnek. A népiek alapvető társadalmi változásoŹkat sürgettek, de nem fogadták el a baloldali radikalizmusnak a nemzeti szemŹpontokat mellőző ideológiáját. Ez a küldetéstudat kapcsolta össze az esztétikai felfogásuk szerint gyakran egymástól távol álló alkotókat. Műveikben a magyarŹság életének – elsősorban a társadalom döntő többségét kitevő parasztság éleŹtének – eddig ismeretlen mélységeit, ismeretlen világát tárták fel. Az irodalmat az egyéni és közösségi önismeret nélkülözhetetlen eszközének tekintették. Alapvető céljuk a társadalmi egyenlőségen és a nemzeti függetlenségen alaŹpuló új magyar nemzet megteremtése volt. Míg Nyugat-Európában a nemzetek tudata több száz év alatt, szerves fejlődéssel alakult ki, magába foglalva a küŹlönböző társadalmi rétegeket, addig Magyarországon még a XX. század elején sem tekintették a parasztságot a nemzet részének. Ezzel a nemzet szűkítéssel szállt szembe az a szellemi és politikai törekvés, melyet népi irodalomnak és népi mozgalomnak nevezünk.A származásukat, családi hátterüket, iskolai végzettségüket tekintve egymásŹtól különböző költők, írók a közös célt eltérő utakon keresték, emiatt sok vita is volt közöttük, ezért könnyen támadhatókká váltak. Az ország különböző terüleŹteiről származtak, azonban valamennyiük közös élménye: a falu. A népi írók számára a nép nemcsak a parasztságot, hanem az egész nemzetet jelentette. A népi irodalomnak az