Ne sírj, édesanya, hazajön édesapa

1956 története nem csak a barikádon harcoló hősök és a forradalmi vezetők története. Minden egyes résztvevő sorsa mögött ott találjuk családtagjaikat, azokat az embereket, akik ’56-os szerepvállalása miatt meghurcolt szerettük távollétében, a háttérben maradva vitték tovább az élet megannyi terhét. Azokat, akik az első számú családfenntartó szerepébe előlépve, megbélyegezve, nélkülözések közepette nevelték a gyermekeket, és minden erejükkel azon voltak, hogy fenntartsák a család egységét.Brusznyai Árpádné Honti Ilona naplójának, amelyet az Olvasó a kezében tart, felbecsülhetetlen forrásértéke van: egykorúan, „valós időben” mutatja be a hatalom bosszúszomjas, kegyetlen képviselői kezei közé került forradalmár feleségének heroikus helytállását. A reményei szerint a börtönből idővel szabaduló férjének szánt, megrázó erejű kordokumentum egyedülálló betekintést nyújt egy hároméves kislányával magára maradt anya küzdelmeibe. Amellett, hogy nyomon követhetjük a Brusznyai Árpáddal szembeni eljárás alakulását, részletes és bensőséges képet kaphatunk arról, hogyan igyekezett túlélni Honti Ilona a felőrlő bizonytalanság hónapjait, és miképpen próbálta meg tartani a lelket nemcsak saját magában, hanem gyermekében is, amihez sokszor emberfeletti erőfeszítésre volt szüksége. Naplója, amely nem sokkal a halálos ítélet kihirdetése és végrehajtása előtt szakad meg, a végkifejlet ismeretében különösen torokszorító olvasmány.