Mi maradunk!

A Csallóköz a régiek szerint Aranykert volt – a dunai aranymosók és a tündérek birodalma. Ám ezen a mesebeli vidéken, az Osztrák–Magyar Monarchia nyugat-magyarországi csücskében a XIX. század végén már cseppet sem mesés az élet. Amikor a korán árvaságra jutott, komáromi tímárlány, Jány Vilma és hites ura, a leszerelt őrmester, Hautzinger Sándor fűszerüzlete, kisvendéglője tönkremegy, s mindenüket elárverezik, a nincstelenné lett család a budapesti rokonok segítségével, akik állást-lakást szereznek, a fővárosba költözik. Bár Sándor kishivatalnoki fizetéséből, és abból a pénzből, amit Vilma varrással keres, nem sokra futja, a szülők nagy erőfeszítések árán kitaníttatják mindhárom gyereket. Az idősebb fiú, Guszti, a Ludovikán végez, a fiatalabbik, Sanyi, középiskolai tanári diplomát szerez, és a lány, Ili is elvégzi a tanítóképzőt. Családot alapítanak, és élnének-élhetnének boldogan, de mint oly sokszor, közbeszól a történelem. Gazdasági válságok, forradalmak, háborúk döntik romba életüket és világukat. Nem is egyszer. A férfiak megjárják két világháború frontjait és poklát, a nőknek az örök asszonyi sors jut: várnak-várnak rendületlenül, otthont-családot megtartva. És amikor a férfiak egy-egy világégés után hazatérnek, folytatják vagy újrakezdik az életüket. De soha nem adják fel.Jásdi István könyvéből egy népes család négy generációjának szerteágazó és lebilincselő története bontakozik ki, amelynek ideje és tere a magyar XIX. és XX. század. Családtagjainak visszaemlékezéseiből, saját gyerek- és ifjúkori élményeiből, hivatalos dokumentumokból, naplóbejegyzésekből, bírósági jegyzőkönyvekből építi fel epizódról epizódra rendhagyó családregényét, részletgazdag, árnyalt korrajzot festve. A Hautzingerek, Jányk, Jásdik sorsában sokan saját felmenőik, nagyszüleik, szüleik sorsát ismerhetik fel, hiszen ahogy telnek-múlnak az évszázadok, egy család története egyre inkább azonos magának az országnak a történelmével. Így válik ez a különleges-különös könyv „tucatregénnyé”, azokn