Megmaradni, megújulni, növekedni

Közel egy évszázaddal ezelőtt írta Albert Schweitzer, hogy „a modern állam a példátlan anyagi és szellemi elnyomorodás állapotában van. Adósságoktól összetörve, gazdasági és politikai harcoktól szétszakítva, minden erkölcsi tekintélytől megfosztva…” S miközben a világ népei az adósságrabszolgaságtól egyre jobban szenvednek, a nagyhatalmak oligarcha vezetői máig nem okultak. Cinikusan hazudva ma is ragaszkodnak hamis eszméikhez és hatalmukat – még úgy, ahogy – biztosító pénzhez. Az elmúlt évtizedben az Európai Unió is megváltozott. Megtagadta alapító atyáinak 1948-ban a hágai Európa Kongresszuson elfogadott határozatát, amely többek között .kimondja, hogy „az igazi egység – a nemzeti, ideológiai és vallási eltérések ellenére – a keresztény civilizáció öröksége, összekapcsolva más szellemi és kulturális értékekkel, összekapcsolva az összes emberi alapjog elismerésével,…” Ebben az egyre súlyosabbá váló nemzetközi csődhelyzetben pedig ismét Magyarország az, amelyik 2010-ben – nemzeti érdekeket érvényesítő új kormányával – bátran, kiutat jelentő példát mutat Európának és a világnak, – egyszersmind végleg lezárni törekedve az elnyomó kommunista múltat. Ez herkulesi feladat. A múltat lezáró gyökeres változás mindenkitől hosszú esztendők súlyos tehervállalását követeli. Népünk azonban még nem nőtt hozzá ehhez a feladathoz. Ugyanakkor iszonyú hazai és nemzetközi ellenszélben már ma kell egyszerre kettős feladatot megoldanunk. Egyszerre kell gazdasági csődből emelkedő pályára állítani az országot és lelkében megújítani, felépíteni a magyar társadalmat, egységbe integrálva az egész Kárpát-medencei nemzetközösséget. – Az elsőnek feltétele a második feladat megoldása, de a másodikhoz az első megoldása is szükséges. A lelki megújulás maga is kettős feladat: egyszerre kell talpraállni és emelkedni; feldolgozni, meggyógyítani az utolsó évszázad sebeit (köztük a legsúlyosabbat, Trianont) és megindítani minden magyar ember egészségessé válását, személyes erkölcsi fejlődését. Mindezt