Levelek 1927-1998

200 levél Erdélytől Floridáig, vagy Erdélyből és Floridából. És közte Magyarországról, Ausztriából, Németországból… hét évtized levelei egy kötetben! Kovács Attila Zoltán: Egy írói levelesláda felnyitásakor, közreadásakor a kiadói szempontok miértjére kell elsőként választ adni, s mindjárt itt leszögezni, hol húzódik, hol húzódhat az az etikai határ, amelyen túllépni nem ildomos. A Kiadó a kötettel nem az írói életrajz bulvárszagú csemegéire kívánja ráirányítani az olvasók figyelmét – ezzel máris szűkítem a fenti kategóriát –, hanem az író életének azon pillanataira, fázisaira világít rá, amelyek egymásutánisága rámutat tulajdonosának a köz, értsd: az erdélyi kultúra, a magyarság és Erdély ügye érdekében végzett tevékenységére; ugyanakkor nem hagytuk ki a családi levelek sorát sem, ahogy a pályatársakhoz írtakat sem; vagyis a kötet kulcsot ad Wass Albert (jobb) megértéséhez. Wass Albert élete és életműve ma már ismerős a magyar olvasók körében, ám a személye körüli méltatlan vádaskodáshalmaz, az ideológiák mentén kialakult kényszeredettség a triviális jelzők állandó ismétlésében oda vezetett, hogy a (liberális) Wass-recepcióból kirajzolódó Wass-kép napjainkban teljes mértékben ellentétes mindazzal, amit Wass valaha is képviselt – nem csak műveiben. Az emigrációba szakadt író fél évszázadon keresztül küzdött elrabolt Erdélye ügyéért, az újra leigázott magyarság ügyéért, s ebbéli tevékenysége kivívta a kelet-európai titkosszolgálatok kitüntetett figyelmét, aminek irodalompolitikai lecsapódása nem is lehetett kétséges: hungarista, fasiszta, és még sorolhatnám, illetve „ezek” irodalmi vetülete: nacionalista, irredenta, cizellálva: romantikus lektűríró, a Monarchia deja-vu szószólója és átörökítője. Az eredmény: agyonhallgatás, tiltás itthon és Erdélyben, vádaskodás, nyomozás, kivizsgálás, felmentés, gyilkossági kísérlet odaát. Egy krimiben is túl sok izgalmat hoz ennyi tény, holott a(z) (élet)történet jóval inkább „profán”, de sajátosan kelet-európai és magyar sorstragédia: a két világháború közti időszak erdélyi irodalmának meghatározó szereplője a világégés után hontalanná lesz, Erdélybe nem mehet haza, hiszen az elkobzott vagyon mellett koncepciós perben elítéli az új román hatalom, így kénytelen menekülni. Egy írónak, kinek könyvei és irodalmi díjai már akkor tiszteletet ébresztettek a kételkedőkben… de ha nincs is az 1946-os hamis ítélet, tudjuk, mi várt az erdélyi arisztokráciára a szép új román világban. A leveleket időrendi sorrendben közöljük, a hiátusokat, szerkesztői kiegészítéseket szögletes zárójellel jelöltük, a kiegészítő információkat jegyzetben közöljük az adott levél után.