Lehessen bármi

Hegedűs Gyöngyi költészete a nyelvkritikus gondolati hagyományokból (is) forrásozik, távolító-elemző gondolkodásmódja gyakran szól harmadik személyben az alanyi létezésről. Versbeszéde egyszerre epikus és elliptikus; ez az elbeszélő-kihagyó kettős hajlam pedig avantgárd módon merész szövegépítésben teljesedik ki, páratlanul sűrű, tömény, összetett retorikai textúrát eredményezve – a költő második kötetében is.A lehessen bármi – főbb irányaiban – a gyásszal, tágabban a halállal, más szóval az elmúlással foglalkozik; azaz az idővel, az anyaggal, a testtel – és a lélekkel (mint testtel, anyaggal, idővel).Az anyai és a női identitás (sőt jelenvalólét) frekvenciái keverednek a sebzett nyelv és a gyógyító stigmák paradoxonával, a betegség ontológiája egy metafizikus költészeti ambíció kitartásával, alanytalan belátások a nyelvtani én – fényképes kíséretre is hagyatkozó – szubjektivitásával. A pandémia világtapasztalatán eközben az apokalipszis múlhatatlan ígérete szüremkedik át; a családi léttudat horizontján tengerek eszmélete csobog.