Küzdelem a valósággal

Csoóri Sándor ezekkel az írásokkal a huszadik század legnagyobb magyar szociográfiaírónakpéldáját követi. Illyés, Kovács Imre, Veres Péter, Féja Géza, Szabó Zoltán, Erdei Ferenc, éspolitikailag sajátosan még Darvas József is lehetne a megmondója, hogy könnyebb voltmagyar valóságot feltárniuk a harmincas években, mint Csoórinak a hatvanas években. Éppenezért különleges ez a kötet. Ugyanis benne van a falvak máig tartó tragédiája a téeszesítéssel,a felszámolás ’90 utáni keserveivel, és az a csalóka remény is, hogy lehetett volna megújulás-féle az ötvenenes évek végén. Csoóri Sándor ismerte fel aztán a legjobban, hogy nem lehetettvolna. Ő írta meg a legvilágosabban és legbátrabban, hogy a szovjet típusú hatalomgyakorláseleve szemben állt a legemberibb érdekekkel és értékekkel. Ezt a könyvet most úgy érdemesolvasni, hogy nemcsak a régi magyar falvak szétzúzását érezzük a mondatokban, hanemmindent, ami ebben az országban gyógyíthatatlanul tönkre ment.