Középkori templomok a kárpát-medencében - szívem, magyarország

Árpád népe a honfoglaláskor olyan kultúrföldre érkezett, amely a rómaiaknak köszönhetően jelentős építészeti múlttal rendelkezett. A magyar állam történetének első300 évében a templomok emelése volt a legfontosabb építőművészeti tevékenység.Szent István király törvénykönyvben rendelte el, hogy „minden 10 falu építsen egytemplomot”. Ez a törvény – templomok és székesegyházak építésével, püspöki székhelyek és apátságok alapításával – a magyarországi szakrális építészet fénykorát jelentette. A templomok nem csak a hitéletet szolgálták, vasárnaponként itt gyűlt összea lakosság, a messziről jövőt a templom tornya igazította útba, támadások eseténpedig védelmezte a közösséget.A román kori építmények az antik római építészet magas technikai színvonalát tükrözik. Jellemzője, hogy a falak vastagok, többnyire kőből épültek, az ablakok lőrésszerűek, félkörzáródásúak, és gyakori az oszlopokkal tagolt kettős vagy hármas ikerablak alkalmazása. A templombelsőt freskókkal, faragványokkal, szobrokkal díszítették.A babona és a varázslat helyébe a liturgia lépett, melynek a templom lett a színhelye.A művészet a „szegények bibliája” lett, írni és olvasni a nép, sőt az előkelőek nagy részesem tudott. A falképek elbeszélték a bibliai eseményeket és a keresztény erkölcs tanait.A tatárjárás után IV. Béla király a nyugati határszéli és felvidéki városokba németbevándorlókat telepített. Ők a közvetítői az új stílusnak, a gótikának. A vastag falakhelyett karcsú, égbe nyúló oszlopok, nagyobb ablaknyílások és a falakon kívüli támpillérek jellemzik a gótikát.A műemlékvédelem Magyarországon a XIX–XX. században vált fontossá. Az építettörökség megóvása, felújítása volt a legfontosabb cél, melynek köszönhetően ma ismegcsodálható számos középkori templom és templomrom.