Keverj nekem szerelemkoktélt!

Eljön a pillanat, amikor Valéria belenéz a tükörbe és vitába száll azzal a szerelmet hajszoló nőcskével, aki visszabámul rá: „Miért nem sikerült, pedig minden pasiról azt hittem, hogy az igazi?!” Vali igazán bevállalós és kitárulkozó az ágyban, gyönyörű nő és humora is van, mégis újra meg újra szingli. Az írónő Lamar Linda álnév mögé bújva vall érzéki egyéniségének a hűség igényével való tusájáról és csacsog arról, hogy ha egy nőben megvan minden, amiről egy pasi fantáziál, akkor harmincon túl miért nincsen még családja. „Embert barátjáról…” – hát Valiról ez nem mondható el, mert Zsuzsa nevű barátnője a másik véglet: nyugodt, derűs, alkalmazkodó. Ulla pedig céltudatos, egyáltalán nem a szenvedély hajtja. Talán Zitában van valami Vali természetéből, de míg Vali felismeri – igaz, hogy mindig utólag – saját hibáit, Zita egy önmagára is veszélyes tűzgolyó, az észérvek és az önkritika teljes hiányával. A szingli nő nagy dilemmája tehát: valóban le kell mondani a tökéletes pasiról, és el kell engedni a far…, azaz a frakkját annak is, aki annyira passzol hozzánk…?!