Kétségek múzeuma

A kétség a nyelvben van, és a vers növekedni kezd általa. Az én és a másik viszont emúzeumban egymásba kapaszkodó árnyak hasonmásai, fényképek sötét foltjai lehetnekcsak, mert ha a megszólítás mozzanata egy-egy múltbéli helyzet felé sodorja is a befogadót,a létezés számtalan alakja tolakszik elébe. Figyelemelterelő tájékozódási pontok ezek,amelyek közt hol a káoszelmélet, hol a mágikus gondolkodás teremt kapcsolatot. A váratlanasszociációkkal és az elhallgatásokkal is a dolgok mögé mutatnak, megfeleltetésekre éshasonlóságokra építkezve visznek előre Nagy Tímea választékos mondatai. Az érzelmiviszonyok mintegy kiszerveződnek a létezők közti kapcsolat kutatásának szintjére, aképalkotásba és a gazdag szókincsbe, amely leginkább a természeti jelenségek és azélőlények felidézésekor érezhető. Trópusi növények, különleges és közismert állatoknépesítik be, váratlan történések lendítik előre e sorokat, és gyakran a tárgyak is aktívcselekvőkké válnak. Ez a megszemélyesítéseket kedvelő költői nyelv arra késztet, hogypróbáljuk alárendelni magunkat a világ – versekben megmutatkozó – önműködésének.(Áfra János)