Így látják a magyarokat a világban - 4., bővített kiadás

Magyarország másképpA rendkívül népszerű első kiadást második, majd harmadik kiadás követte, de ez már a negyedik, amely átdolgozott, kibővített munka, a kézirat 2023 nyarán zárult le. Földönkívüliek által alkotott nyelvük van, hihetetlenül tehetségesek, a forgóajtón mögöttünk jönnek be, és előttünk mennek ki. A magyarokról rengeteg sztereotip gondolat, furcsa vélemény vagy éppen szerintünk is találó megjegyzés született már (nyilván a dicséretek mind találóak). Magyarország valahol Törökország és Csernobil között van, magas hegycsúcsokon. Ezt a választ egy Los Angeles-i közgazdász adta arra a kérdésemre, hogy hallott-e már Magyarországról. A társaság többi tagja nem hallott még a furcsa nevű „Éhesországról”. Mivel hazánk angol neve /Hungary/ hasonlít az angol „éhes” szóra /hungry/, a világ minden táján elviccelődnek ezzel. „Tényleg éhes?” „Én már nagyon éhes vagyok.” Ezerszer hallottam már eme jeles poénokat. Előfordult, hogy elmondtam, honnan jöttem, és gyorsan megkínáltak harapnivalóval. Ilyenkor udvariasan mosolygok, és biztosítom újdonsült ismerősömet, hogy ez a frappáns szóvicc neki jutott eszébe először. Külföldön kicsit másképp látják Magyarországot, mint azt itthon gondolnánk. Erről és a magyarok többi néphez való viszonyáról több felmérés is született már, a legkülönbözőbb szervezetek közreműködésével. Különösen érdekesek a Nemzetpolitikai Kutatóintézet és az Európai Folklór Központ kutatásai. Észak-Amerikában alig hallottak rólunk, akik mégis, azok lovasokra, végtelen sztyeppékre gondolnak. Klasszikus, de nem egyedi példa, amikor a tengeren túli csoport tagjai utazás előtt megkérdezték, hogy itt még vajon mindenki lovon jár-e, mert ők, sajnos, nem tudnak lovagolni, és akkor bizony mi lesz. Érdekes, hogy néhány Latin-Amerikai országban és Kubában jobban ismerik az országot. Magyar bokszolókat, magyar ételeket és a régi magyar focit tudják felidézni – képzeljék, milyen jó lehetett a labdarúgásunk, hogy annyi év alatt sem sikerült a Magyarország-futballnemzet képet romba döntenünk. Reméljük, hogy új sikerek erősítik majd ezt a meglátást.Az olaszoknak elsőként a szép magyar emberek jutnak az eszükbe, ha azt a szót hallják: Magyarország. Meglepő, hogy az olasz nőknek is… Az idősebb lengyelek a legrokonszenvesebb nemzetnek tartanak minket, és felidézik a közös történelmi szálakat. A fiatalabbak ugyanekkor erről keveset hallottak. Ez nálunk is így van. A felmérés szerint hosszú ideig a lengyeleket tartottuk a hozzánk legközelebb állónak, az új generáció rokonszenv-listáján viszont már a németek vannak az első helyen, majd az osztrákok, az olaszok, az angolok, a franciák és az amerikaiak következnek. Egyre kedveltebbek a szlovákok, a fiatalokat nem érdeklik régi problémák – ez kölcsönösen igaz. Az osztrákok büszkének tartanak minket, a törökök pedig kedves rokonnak. Abban viszont nagyon sok külföldi egyetért, hogy szerintük pesszimisták vagyunk, és jobban tudunk sírni, mint örülni. Rosszul öltözködünk, és a párkapcsolatokat illetően is van még mit tanulnunk. Ebben a kötetben egyebek közt arra vállalkoztam, hogy, megmutassam: máshogy látnak minket a világban, mint ahogy mi látjuk önmagunkat. A kötet új kiadásának összeállítását megelőzően munkám kapcsán 178 országban jártam, rengeteg emberrel beszéltem, elolvastam a felméréseket. Interjúkat készítettem olyanokkal, akik találkoztak már magyarokkal, beszélgettem olyanokkal, akik régóta közöttünk élnek, és olyanokkal is, akik csak hírből ismernek minket. Ez a könyv elsősorban szórakoztató olvasmány, felmérések, kutatások, impressziók, hiedelmek furcsa kavalkádja, de éppen ezért izgalmas képet ad arról, hogy látják a magyarokat a világban. „A magyarok butaságokat beszélnek, az albán pásztorok nem hágnak kecskét.” „Magyarország valahol Törökország és Csernobil között van,magas hegycsúcsokon.”„A vidéki magyarok ruházata olyan, mintha most léptek volna ki egy filmbőlvagy egy könyvből.”„a horror vonatán ültem Magyarországon”„a mohácsi csata csak félreértés volt, a magyarok a törö