Háromszéki magyar népköltészet

"Erdő, mező, hegy völgy, falu... minden mesél itt. A mesék földje ez - csuda-e, ha szép csendesen mesemondóvá nő a gyermek?" - vallotta egykoron szűkebb hazájáról, Erdővidékről a nagy mesemondó, népmesegyűjtő Benedek Elek. Tovább boncolgatva Elek apó vallomását, feltehetjük a kérdést, hogy csuda-e, ha ennek a mesevilágnak a nagy gyűjtőjévé vált az Erdővidéken, Nagyajtán született és gyermekeskedett Kriza János, akinek a magyar folklórkutatás hajnalán megjelent Vadrózsák című kötete nemcsak a székely, hanem a magyar népköltészeti kutatástörténet egyik gyöngyszeme. Ezek után már joggal jelenthetjük ki, nem csuda, hogy Konsza Samu is - aki szintén ebbe a mesevilágba született bele az erdővidéki Nagybaconban - Kriza János és Elek Apó méltó utódaként a népköltészet szerelmesévé, annak gyűjtőjévé vált. Akinek három évtizedes kutatómunkájának gyümölcseként jelent meg 1957-ben a Háromszéki magyar népköltészet című gyűjteményes kötete, amely az első önálló, háromszéki gyűjtéseket bemutató, terjedelmében és gyűjtési területeiben pedig a mai napig legátfogóbb háromszéki kiadvány.