Fiúk és apák * ezredvégi exitusok

Kristó Gyula, férjem történész professzorként kutatott, írt és oktatott, így mindkét művének tárgya, a történelem egész életének homlokterében volt. Ugyanakkor ahogy önéletírásában, Érték és értelem című visszaemlékezésében (JATEPress, 2016.) megfogalmazta, „homo politikus” is volt, aki nemcsak egyetemi tanárként, rektorként nézett a mindennapok folyamára, hanem olyan közéleti emberként, aki „évtizedekig politikai ... szervezet tagja” volt, és ez „közéleti szerepvállalást” is jelentett, ami „agyonpolitizált, minden elemében politikumtól átitatott közegben folyt” (147.). Így érthető, hogy már a rendszerváltás előtt (1984) foglalkoztatta az egyének, a történészek sorsa, amit a drámájában megfogalmazott. Ennek egy részlete korábban megjelent (Tiszatáj 52. [1998] 10. sz. 17–40.) A kisregényt a férjem 2000-es évek elején mutatta meg nekem, hogy olvassam el. Én úgy gondoltam, hogy a dráma és a regény témája olyan párhuzamos, ugyanakkor ellentétes gondolatokat vet föl (munkások, értelmiség, felkelés, ideológia), ami egy kötetbe terelte a két művet. Ezt a közlési törekvésemet vette szárnyai alá a kiadó.(Kristó Gyuláné Fábián Ilona)