Fényes köztársaság

San Cristóbal esőerdő és folyó határolta jelentéktelen városka, mely nemrég indult virágzás-nak. Ám egyszer csak megérkeznek a gyerekek. Harmincketten vannak, és mintha a vadon-ban születtek volna, ismeretlen nyelvet beszélnek. A dzsungelben rejtőzködnek, és eleinte csak guberálnak, élelmet meg pénzt lopnak, de hamarosan rátámadnak az emberekre is. Már a városi gyerekek is kezdenek elszökdösni, hogy csatlakozzanak hozzájuk. A hatóságok a teljes összeomlástól tartva hajszát indítanak, mielőtt a város élete visszafordíthatatlanul ká-oszba torkollik.Andrés Barba egy huszonkét évvel korábban ide érkezett szociális munkás szemszögéből számol be a történtekről, amelyek egyre zavarba ejtőbben, egyre sötétebben, egyre képtele-nebbül következnek egymás után, s hatásukra az olvasó kénytelen átértékelni a gyermekkor-ról alkotott elképzeléseit. Mintha „A Legyek Urát látnánk a másik oldalról” – mondta a re-gényről Juan Gabriel Vásquez kolumbiai író.