Fejezetek székelyföld technikatörténetéből

„E kötet olvasója, de maguk a szerzők sem gondolták volna kutatásaik kezdetén, hogy itt a Kárpát-medence keleti régiójában, a Kárpát-vonulat gyönyörű medencéiben, azon a területen, amelyet közel nyolcszáz éve Székelyföldnek hívnak, ennyire változatos műszaki fejlődés kibontakozhatott. Ennek a fejlődésnek meghatározó tényezői voltak a terület természeti adottságai, gazdag érclelőhelyei, beláthatatlan erdőségei, gyors folyású patakjai, amihez szerencsésen társult peregrinus mesterek szaktudása, amit a lakosság helyi sajátosságokhoz igazítva továbbfejlesztett. Ne felejtsük a pozitív ráhatások sorából az örökséget sem, amit betelepülésükkor találtak: a megelőző évszázadok népeinek hagyatékát. Minden, ami a műszaki fejlődés kategóriájába tartozik, az itt élő népek közös munkájának eredménye. Meggyőződésünk, hogy ezt az olvasó is megállapítja, és így is értékeli. E tanulmánykötet szerzői, kutatásaik több évtizedre visszatekintő eredményeit helyezték az olvasó figyelmébe, tudatában annak, hogy teljességre törekvésük ellenére munkájuk csupán új utakat nyitó, új kutatási irányokat sugalló kezdet, ami nem hiányossága munkájuknak, hanem tudatos önértékelés. Szerzők annak is tudatában vannak, hogy a műszaki fejlődés nem állt meg ott, ahol a kötetben szereplő egyes tanulmányok behatárolnak egy bizonyos korszakot. Nem is állhat meg, még akkor sem, ha időnként lelassul a fejlődés üteme, netán megszűnik ideig-óráig. Ezért kaptak teret a kötetben a kordovángyártás, a borszéki üveg, a Gyilkos-tó és Békási-szoros vízerőmű építésének kísérletei vagy a Kommandó–Kovászna siklópálya, amelyeknek esélyük sem lehet a folytatáshoz.Azt is megjegyezheti az olvasó, hogy tanulmánykötetünkből Székelyföldre jellemző fejezetek maradtak ki, mint pl. a faipar technikatörténete, a vasútépítés, az ágyúöntés és puskaporgyártás technikája, amelyeknek döntő jelentőségük volt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményeiben, és még néhány műszaki tevékenység. Szerzők is tudatában voltak ennek, de isme