Fehérség

„... az írás számomra azt jelenti, hogy meg kell hallanom a szöveget: amikorírok, nem találok ki semmit, előre nem tervezek semmit, csak hallgatoma hangokat és figyelek. És itt egy metaforához folyamodnék, mert az írás nem más, mintmeghallani a hangokat. Így az írás természetesen a zenére emlékeztet. Abban az időben, kamaszéveimben, majdhogynem egyenes út vezetett a zenétöl az írásig. Éngyakorlatilag teljesen abbahagytam a zenélést és a zenehallgatást, és írnikezdtem, és az írásaimban megpróbáltam valamit leírni abból, amit zenészkoromban megéltem. Ezt tettem akkor – és ezt teszem ma is.Van még valami, ami talán kicsit különös, mégpedig az, hogy írás közben néhaazt érzem, hogy már készen van a szöveg, valahol egy külső térben, nembennem, és akkor már csak le kell írni, mielőtt eltűnik a szöveg. Néha változtatnom sem kell rajta, máskor fel kell kutatnom, úgy, hogyátírom, húzok belőle; óvatosan megkeresem a már kész szöveget.“Részlet Jon Fosse Nobel-előadásából.Elhangzott Stockholmban, a Svéd Akadémián 2023. október 6.-án