Európa válaszúton

Spengler a nyugati kultúrát találóan faustinak nevezte Goethe öregedő tudósáról, aki csak sátáni segítséggel tudott megfiatalodni és újabb, hiábavaló történelmi kalandokba bocsátkozni. Ezt a halálra ítélt, démonikus civilizációt semmilyen technikával nem lehet megfiatalítani vagy újjászületésre serkenteni. Amikor 30 évvel ezelőtt belefogtam a nyugati kultúra vizsgálatába, még nem láttam, hogy a legnagyobb mennyiségű anyag leggondosabb földolgozása sem fejeződhet be az európai identitás megnyugtató elemzésével, amelyre jövőt lehetne építeni. Mai helyzetünket lényegesen kritikusabbnak látom, mint amit Spengler száz éve prognosztizált, hiszen nem látta az atomháború kockázatát, a génmódosítás embertelen kísérletét, az Európába beözönlő idegen tömegeket, a világjárványt és főleg a kihűlő európai kereszténység súlyos összeomlását. Ennek ellenére érdemes a legfőbb negatívumokat is számba venni, ha pozitívumokat kívánunk menteni vagy „restaurálni” Európa örökségéből. Javíthatatlan optimistaként olyan fogódzókat keresek a vihar előtti csöndben, amelyekben meg lehet kapaszkodni és utódaink figyelmébe merem ajánlani.