Erdélyi-hegyalja, a borok hazája - borozgató magyarok 5.

Csávossy György (1925–2015) erdélyi költő, drámaíró és borász. Életművében a verses művek, színművek és a szigorúan önológiai, borászati munkák páratlan harmóniában simulnak egymáshoz. Bizonyítva a poézis és a dionüszoszi világszellem iker-csillogását. Hosszú pályáján mindvégig tanár és kutató tudós volt – európai hírű borászként jó néhány ígéretes új szőlőfajta nemesítője is. Ő volt az erdélyi bor elismerten legnagyobb tekintélye – a Kárpát-medencei borászok doyanje. Az erdélyi szőlészetet és borászatot a kezdetektől a változásokig feldolgozó életművéből ad válogatás a mostani kötet.Csávossy György az egész erdélyi borászatot áttekinti – a Partiumot is beleértve –, tájtörténeti, néptörténeti, és szellemtörténeti forrásmunkák, levéltári, okleveles kutatások alapján. Műve rendkívül gazdag tárháza az ismereteknek, markáns és pontos leírásai művelési kultúrának, hagyománynak, régi szőlőfajtáknak, a Leánykától, Királyleánykától, a Magyarádi mustostól, Járdoványtól, egészen az újakig. És bortörténet is: ha zavarban lennénk, és nem tudnánk pontosan, mi fán terem az enyedi Plébános, a gyulafehérvári Rózsamáli vagy a besztercei Steiniger – lapozzuk fel Csávossy György könyvét.A bor nem részegítő ital, tartotta – inkább az istenek ajándéka: kultúra és teremtő poézis, amely minden évben új életre kél. Végül is szeresd a bort – „isten ajándékát, e szent italt, az eredendő bűntől menteset. Az egyetlen szert, mely a paradicsom varázsából már itt e földön is némi ízelítőt ad”.