Elfáradt összes angyalunk

Kaiser László verseinek egymásutániságából egy lelkiismeret-ébresztő kérdés fogalmazódik meg, amelyet már Babits Mihály felvetett: „Arra fogsz gondolni árván, / ez a sok szépség mind mire való?” A különbség az, hogy korunk költőjének csak emlékeiben és vágyaiban bukkan fel a szépség, inkább veszteségeit, csalódásait köti csokorba. „Isten kéne, remény, szeretet, könyv – satöbbi, satöbbi” – írja Kaiser László, a valóságban azonban ágyúlövéseket és menekülők zaját, dobogását hallja. Van-e, lehet-e reménye az emberi szívre hallgatónak? Egy régi költő jut ismét eszembe, Paul Claudel neve, aki ezt írta: „Nincs hatalmasabb, mint a szeretet.” Ez a pozitív érzés a költő üzenete és verseinek végkicsengése. Korunkhoz szól, nekünk címzett üzenet. (Rónay László)