Egyesüléseim könyvekkel 2.

Egy új „interjúformát” álmodtam meg. Interjú egy könyvvel. Nem a szerzővel, hanem a könyvével (identitást adva annak) „beszélgetek”.Elképzelésem szerint a könyvinterjú se nem esszé, se nem kritika, se nem interjú, se nem szépírás, hanem ezek egyvelege. Esterházy Péter lemásolta Ottlik Géza Iskola a határon című regényét kézírással, és könyvként is megjelent, tudjuk. Ez adhatta hajnalban tudatalattimnak az ötletet. Vagyis direkt antropomorfizálom, személyesítem meg a könyvtárgyat = az interjúalanyt. Több szépíró alkalmazott hasonló megoldást. Talán a megelevenedett tárgyak prózapoétikáját Mándy és Nabokov ültette el a tudatalattimban. Szinte azonosulok a könyvvel, kérdéseim kifejezésmódjával igyekszem visszatükrözni az épp „interjúra felkért könyv” stílusát is.