Egy magányos lovas

„Lélekben lovas, lótenyésztő és amatőr történész voltam, a vezérigazgatás csak szerep volt” – írja visszaemlékezéseiben a ma 85 éves Novobáczky Iván. Könyve végigvezet azon az úton, amelyen a felsőközéposztálybeli vidéki fiatalemberből (nagyapja a két világháború között Kiskunhalas polgármestere, Klebelsberg Kuno kártyapartnere, apja a visszafoglalt Újvidék tisztiorvosa), majd fővárosi joghallgató aranyifjúból, szexorgiák résztvevőjéből, olimpiai kerettagból a téeszek érdekeit a korai Kádár-kor pártszerveivel szemben sikeresen képviselő jogász, majd a miniszter beszédírója, majd a TOT-elnök Szabó István kabinetfőnökeként a legfelső vezetés működésének bennfentes tanúja lett (főnöke a nádudvari téesz és a TOT elnöksége mellett az Elnöki Tanács, az MSZMP Központi Bizottsága és a Politikai Bizottság tagja is volt). Ezt követően a Hajdúsági Agráripari Egyesülés (HAGE) vezetőjeként a mezőgazdaság modernizációjának egyik főszereplője, Kádár „vörös báróinak” egyike. Könyvéből többek között bepillantást nyerünk a Horthy-korszak vidéki elitjének életébe, a hatvanas évek szabados színházi világába, az új gazdasági mechanizmus előkészítésének majd részleges bukásának háttéreseményeibe („a szovjeteket lekötötte a csehszlovák helyzet pacifikálása, mire sort keríthettek ránk, már elkéstek. Az agrárium sikeresen működött, a Vörös Hadsereg meg rászokott a disznóhúsra”), a rendszerváltást követő vadprivatizációba. Szakmai életútja mellett tiszteletreméltó őszinteséggel beszél magánéletéről, benne a nőkről, s nem utolsó sorban a csúcsvezetői lét, a két évtizednyi huszonnégy órás készenlét miatt válságba került családi életéről.