Ecclesia semper reformanda et renovanda

Katus László a „késleltetett nemzedék” kiváló történésze... Annak a második világháború végén beérő nemzedéknek a tagja, akit még az előző rendszer iskolái, egyházi intézményei neveltek, aki hűségesen és töretlenül megmaradt azon a „szellemi színvonalon”, amelyen elindult..., egy olyan, hajdan volt egyházi szellemiségnek, lelkiségnek és tudásnak van birtokában, amelyet a diktatúra eltörölni törekedett. Tapasztalatból, megélt hitből ismerte a katolikus egyházat, ismerte a jezsuitákat, azok kongregációit, felvilágosult nevelési elgondolását, később egy remélt jobb világ érdekében még szakmai munkát is végzett velük együtt a „világszolidarizmus” témájában... Katus László személyében ma nem megbélyegzett „klerikális” személyt, hanem a katolikus magyar egyház egyik legképzettebb egyháztörténetet, teológiai szakirodalmat ismerő világi keresztényét is tisztelhetjük, aki ezt a befogadott ismeretanyagot tanítványai között – katedrán, szemináriumokon és személyes beszélgetéseken – csendes szerénységgel sugározza...