Budapest-varsó-párizs - az angyalföldi nejlonbortól a bordói eleganciáig

Farkas András 1931. április 15-én született Debrecenben. Ötévesen szüleivel Budapestre költözött, ahol apja – aki korábban a debreceni Független Újság főszerkesz tője volt – megalapította a Vidéki Napilapok Szindiká tusát. Gyakorta a New York kávéházban étkeztek, megismertek számos írót, újságírót, köztük Szép Ernőt és Heltai Jenőt. Farkas András kisebb-nagyobb kitérők után édesapja nyomdokaiba lépett, s 1950-től újságíróként dolgozott az MTI külpolitikai szerkesztőségében. Itt találkozott a Franciaországból 1952-ben két hétre hazahívott, és 1955-ig itthon élő Gara Lászlóval. Szilvási Lajossal, az MTI belpolitikai tudósítójával és a fiatal filológus Hutterer Miklóssal együtt Farkas András Gara legszűkebb baráti köréhez tartozott. 1956. október 30-án elvállalta az Országos Nemzeti Forradalmi Bizottmány Függetlenség (később Magyar Függetlenség) című, hat számot megért politikai napilapjának főszerkesztését, majd december 8-án elhagyta Magyarországot: Csehszlovákián és Lengyelországon keresztül Párizsba ment, ahol felkereste Gara Lászlót. Féléves francia nyelvtanulás után saját kereskedelmi vállalkozásokba kezdett, főként a borászat és a fényképezés területén. 1990 óta évente Magyarországra látogat a családjával. Emlékirata a hibrid önéletrajzok típusába sorolható. Egyrészt beletartozik az önéletírás klasszikus hagyományába, mivel a 20. század több nagy hatású történelmi eseményének – Budapest ostroma, az 1956-os nyári egyiptomi és őszi magyarországi események, az 1968-as diáksztrájkok, a vasfüggöny leomlása – elbeszélésével bemutatja az írói személyiség alakulásának történetét. Emellett családtörténet, társadalom- és korrajz, de nem mentes a történelmi, politikai, kulturális kontextusok elemzésétől sem.