Barlabor

Még a felújítások előtt egy koranyári estén találkoztam vele valamelyik budapesti metróaluljáróban. „Egyszer majd kérni fogunk magától valamit”, fogta meg hátulról Klaus Molotov a vállamat, majd akkorát sóhajtott, hogy attól megváltozott az aluljáró széliránya. Tudtam, ő az, de mire megfordultam, köddé vált, csak a szavai csengtek visszhangosan a szürke járatban „valla... mit...”Teltek-múltak az évek, időnként felébredtem, aztán egy koratavaszi napon megkértek a BARLABOR-kötet kiadására. Nem ígértem én semmit... A kéziratot elolvasva viszont egyértelművé vált: itt, most, ezt. Kiadjuk. „És lélek költözék belé, és nem vala többé elhagyatva”, jut eszembe, ahogy a Napkeleti pályaudvaron haladok a 4-es metró felé.Kállay Kotász Zoltán