Az utolsó szénégetők

Bodor Ádám kötetbe szerkesztett tárcái 1978 és 1981 közt keletkeztek és az <em>Utunk</em> számára, majd közlésük után hosszú időre „feledésbe merültek”, illetőleg a novellisztikusabb darabok átdolgozva bekerültek a szerző novellásköteteibe. 2006-ban, Bodor Ádám 70. születésnapja alkalmából az életműve előtt tisztelgő <em>Székelyföld</em> folyóirat közölte az egyik „elfeledett” tárcát (<em>Az elvtársak üdvözletüket küldik</em>), és ekkor Molnár Vilmos időrendbe szedte és listát készített a kötetben meg nem jelent darabokról. Nem sokkal később Báthori Csaba is összegyűjtötte ezt az anyagot, amit aztán az <em>Élet és Irodalom</em> újraközölt 2007 és 2010 között.Az üde nyelvezetű és humorú, ma is frissnek ható, szépirodalmi igénnyel megformált tárcákban ráismerhetünk a novellák, a <em>Sinistra körzet</em> és <em>Az érsek látogatása</em> összekeverhetetlenül Bodor Ádám-i atmoszférájára, sűrűségére és enigmatikusságára. Bár eredeti szándékuk szerint ezek a tárcák pillanatnyi, időszerű hangulatok, kisívű történetek elmesélésére születtek, egyben olvasva – könyvformában – őket, sokkalta összetettebb és izgalmasabb irodalmi kaland lehetőségét hordozzák.