Az uris-háromszög

Michael Cady Urisnak évtizedekre volt szüksége, hogy az önmarcangolás állapotát önelfogadássá formálja. Sikerült feltárnia a legbensőbb, legféltettebb titkait – amit titkos páncélteremnek hív –, először önmaga előtt, majd előttünk, olvasók előtt. Az ő szavaival: „a páncélterem nem más, mint létezésed sötét oldalának tükörképe (…) Őszintének lenni önmagaddal nagyon nehéz feladat. Nem csak tökéletlenek vagyunk, de életünk során sok kimondani is nehéz dolgot tettünk. Sok bátorság kell az íráshoz, és a legtöbb ember még azelőtt feladja, hogy egyáltalán elkezdené. Megállnak a páncélterem előtt, és azt mondják: <Nem akarok bemenni>.”Az apa-fiú kapcsolat többnyire bonyolult, de mennyivel árnyaltabb és zűrösebb, ha az apa híres! Leon Uris, akit az Exodus című történelmi regény megírása után hirtelen felkapott a média, és a Paul Newman főszerepével készített film is hozzájárult ahhoz, hogy világhírű íróvá váljék, igyekezett jó apa lenni. A saját bonyolult gyerekkori tapasztalatait kivetítő türelmetlensége és a hírnévvel járó örökös feszültség megnehezítette a dolgát. És Leon Urisnak nemcsak a fiaival volt rendhagyó a kapcsolata, de a három feleségével is.Miután az őszinteség mellett döntött, és apját évekkel korábban eltemette, Michael Cady Uris megírta ezt a sokkolóan ható memoárt. Bár az apja iránti szeretet és csodálat áthatja az oldalakat, borzadva merülhetünk el a nagy író önimádó megnyilvánulásain, a tinédzser Mike megpróbáltatásain és apjának második felesége iránt érzett, tragédiába torkolló vonzalmán. És ami ezután jön: Amerika a hatvanas években, drogokkal, fegyverekkel és életveszélyes helyzetek hosszú sorával. Mégsem kell zsebkendő után kapkodnunk, mert irónia, önirónia és humor kíséri Michael Cady Uris lendületes történet mesélését. Leon Uris az Exodus és a Topáz megírásával nemcsak a sikert zsebelte be, de kivívta az arab és más nemzetek haragját. Miközben különböző országokban gyűjtötte az anyagot regényeihez, titkos ügynökök kereszttüzében, bérgyilkosok céltáblájaként próbált helytállni, megvédeni családját, és második felesége elvesztése után még fia haragjával is szembe kellett néznie. Az idő mégis gyógyírként hatott, apa és fia közös világkörüli útra indult, ellátogatva Ausztriába, Törökországba, Iránba, Afganisztánba, Pakisztánba, Ausztráliába és végül Új-Zélandra. A Bécs közelében található zsidó emigránsokat átvilágító tábortól a kabuli börtön borzalmain át kísérhetjük az írót és fiát a különleges helyzetek és lelkiállapotok magasságába és mélységeibe.