Az építészeti tér genezise - hajnóczi gyula pályája és elméleti munkássága

Hajnóczi Gyula (1920–1996) Ybl- és Kossuth-díjas építész, teoretikus a 20. század magyar építészettörténetének jelentős, nemzetközileg elismert alkotója. Műveltségének sokoldalúságát bizonyítja, hogy műegyetemi tanulmányai előtt teológiai és bölcsészettudományi területen is képezte magát. 1950-től haláláig a Műegyetem Építészmérnöki Karán az Építészettörténet Tanszék oktatójaként tevékenykedett, ahol új típusú, rendszerszemléletű egyetemi tankönyvet hozott létre Az építészet története – Ókor címmel. Érdeklődésének középpontjában a térelmélet állt, melyet egész életében kutatott. Ennek eredményeként született meg Vallum és intervallum című tudományos munkája, melyben mintegy százötven szakkifejezést vezetett be a tudományos diskurzusba. Műemlék-rekonstruktőrként többek között olyan római kori helyszíneken hagyta jellegzetes „kéznyomát”, mint Aquincum, Baláca és Szombathely. A didaktikai módszer és a rekonstrukciósrajzok alkalmazásával e téren is új utakat nyitott. A kötet végigköveti Hajnóczi Gyula életpályáját, és bemutatja generációkra ható, innovatív építészetelméleti szemléletét írásainak kíséretében, melyek máig aktuális gondolatokat tartalmaznak, és most először jelennek meg összegyűjtve.A kötet az MMA Építőművészeti Tagozat szakmai együttműködésével a Generációk építőművészeti sorozatban jelent meg.