Az élet gesztenyéi (slágerek, sanzonok, slamasztikák)

Sanzonok, kuplék, románcok – e műfajok régóta kísérik De­mény Péter pályáját. Ő egy ilyen fü­työ­ré­szős, aki csak úgy magá­nak, de néha mások­nak is; egy dúdolós, akinek a fejében száz­ötven évre vissza­menőleg szól­nak a slá­gerek; egy Bereményi, akinek a sors­­­szerű Cseh Tamása még csak leskelődik valahon­nan, egy füg­göny mögül. Otthon van a dalban – mer váltásokkal kí­sér­letezni, meri megakasztani a ritmusokat, hosszabb és egé­szen rövid so­ro­kat írni, de nem mond le a lük­tetésről, a várat­lan helyekre rej­tett érzet­dina­mi­tokról. Teljes ér­zés­skálát fog­nak át a szöve­gek, a melankóliá­tól s zakla­tott­ságtól az eufó­riá­ig, de mind­­végig van ben­nük egy olyan stilizáltság, ame­lyik egy reflektorfény magá­nyában ülő énekesnek jól jöhet: mint egy kalap, sál, pipa, talált gesz­te­nye, amely előhívhat egy gesz­­tust, egy hangnemet, ami már oldja is a magányt.