Az egyedüli tér

A történeti Zala vármegyét vizsgálva a könyv azt mutatja be, hogy milyen formákban, milyen nehézségek árán, és mégis milyen sikerrel látta el feladatát ez a tér: hogyan és mennyiben válhatott és vált a neoabszolutizmus kori társas életa közélet terepévé. A társas élet tere még a legszigorúbb korlátozások idején sem vált annyira szűkössé, hogy a társadalom végzetes tétlenségre lett volna kárhoztatva. Ellenkezőleg, a különféle társadalmi csoportok közötti párbeszéd és a fennálló rendszerrel szembeni kritika forrásának tereként a társas életbe visszahúzódó közélet kulcsfontosságú szerephez jutott a neoabszolutizmus éveiben is.