Az áldozatkultúra sikertörténete

Jason Manning PhD, szociológus a Nyugat-virginiai Egyetemen. Fő kutatási területe a társadalmi ellenőrzés és konfliktus, mint a sérelmek, a panaszkodás és az erkölcsi kultúrák. Emellett foglalkozik vallás- és tudományszociológiával is.Bradley Campbell PhD, a Kaliforniai Állami Egyetem szociológusa. Kutatási területe az erkölcsi és etnikai konfliktusok, valamint a mai campusokat jellemző összecsapások.A kötet a mai nyugati társadalmak közéleti konfliktusait elemzi, amelyek jellemzően erkölcsi konfliktusok, és amelyeket kultúrharcnak is szoktak nevezni. E konfliktusok a szerzők szerint az erkölcsi gondolkodás ütközéséből erednek: a becsület- és a méltóságkultúra ütközik az elmúlt években feltartóztathatatlanul nyomuló áldozatkultúrával. A nyugati világ egyetemeinek baloldali radikálissá válása régóta leírt jelenség, korábban azonban sokan úgy gondolták: ami az egyetemen történik, az ott is marad. Az elmúlt évtized közéleti vitáinak baloldali témái, követelései, jelszavai és ellenségképei az egyetemi világból eredtek. Az áldozatkultúra előfeltétele az egyenlőség és sokféleség, amelyek sérelme az igazságtalanság, aminek sérelme esetén az intézményes autoritáshoz (esetleg a nyilvánossághoz) fordulnak segítségért e kultúra hívei a panaszaikkal. E kultúra jellemző szavai a mikroagresszió, a védett tér (safe space) és a sokkfigyelmeztetés (trigger warning), a jellemző gyakorlata pedig az árulkodás, valamint az egyenlőségre és sokféleségre hivatkozó uralomvágy és intolerancia.