Anyám titkos könyve

"Két évvel ezelőtt kinyitottunk a padláson egy vén koffert, és találtunk benne egy csomó magnószalagot. Kiderült, hogy anyám magnóra mondta élete rejtett titkait. Hónapokig ült a félhomályos szobájában, és mesélte a csodákat. Hogyan volt kislányként vadul szerelmes egy családos főpincérbe, hogyan szeretett bele az apámba, milyen keserves nászéjszakájuk volt egy jéghideg vonatban, elmesélte, hogyan vesztette el a szüzességét és esett velem teherbe; mit érzett, amikor én a méhében voltam, és belülről adtam neki életjeleket.Kincset találtunk a kofferben.Gyerekeim a kazettákat legépeltették, és elolvastam a kéziratot.Sírógörcsöt kaptam.Soha így nem sírtam még. Üvöltöttem.Ha meghallotta a túlvilágon, bizonyára ő is megrendült.Nem nekem mesélte az emlékeit. Saját magának. Nem is remélte, hogy én ezt a csodálatos monológját valaha megtalálom. „Saját színházamban nemcsak életem főszerepét játszom – de a mesém hallgatója is én magam vagyok.”Én már öregen, neves íróként bukkantam erre a kincsre.Úgy is hív néha: „Az én író fiam”.Dolgozni kezdtem rajta, hogy a hangja könyvvé váljon.Nagy mesélő volt. Könyve teli van humorral, derűvel, kacagással -- és tragédiával.Életem legszebb művének – művünknek – tartom ezt a könyvet.NEM HITTEM VOLNA, HOGY VALAHA TÁRSSZERZŐJE LESZEK HOLT ÉDESANYÁMNAK.Azt hiszem, példátlan, hogy egy író az anyja szemével látja meg önmagát.Az a szem, amivel ő látott, egy bölcs asszony tekintete volt.Nagy tanítás rejlik minden meséjében.Az ő titkos könyve tanít meg, hogyan kell a pokolban is vidáman élni."