Ahol a magány véget ér

Az írás magányos foglalkozás, hogy azt ne mondjam, hivatás, de a végső cél szinte minden esetben a nyilvánosság, újságírói jegyzetek esetében mindenképpen: a szerző rögzít mások számára, informálni és gyönyörködtetni az olvasót, ez a feladat. Teszi ezt a saját tehetségén belül, s ha szépíró is, miként Kellei György: külön fénye, varázsa, érdekessége van a rögzítéseknek. A szerző remek jegyzetei, másképpen szólva izgalmasan pásztázó írásai, kritikái, vallomásai, életrajzi elemeket is fölvillantó esszéi a minőség jegyében közelítenek tárgyukhoz, művekhez és személyekhez, alkotásokhoz és alkotókhoz. A jól szerkesztett kötet – amelynek darabjai 2019 és 2022 között a Veszprém megyei Napló A kortárs szemével című rovatában jelentek meg hetente – őrzi és örökíti szerzője (amúgy ismert krimiíró is, nemrég vette át Veszprémben az I. Magyar Krimifesztivál Életműdíját) személyiségét, irodalmi készségét s mélységét, ez érződik minden sorában. Kellei György újabb könyve egyfelől szépirodalmunkat gazdagítja (a jegyzet irodalmi műfaj is), másfelől a klasszikus, minőségi újságírás tekintélyét növeli. Igazi író, újságíró ennél többet nem tehet. (Kaiser László)