Ahol a folyami rákok énekelnek - fűzött

„TITKOT LEGJOBBAN A KAGYLÓHÉJAK TUDNAK TARTANI.”Delia Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és ’60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt…Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi Lányra” terelődik.Az Ahol a folyami rákok énekelnek egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza.„Másnap is várt. Délig felforrósodtak az órák, délután felhólyagosodtak, és még napnyugta után is lüktettek. Később a hold reményt hintett a vízre, de az is elhalt. Újabb napkelte, újabb fehéren izzó dél. Újra naplemente. Minden remény közömbössé vált. Kya szeme közönyösen mozdult, és még fülelt ugyan Tate csónakja után, már nem volt benne feszültség.A lagúnában egyszerre érződött élet és halál szaga, az ígéret és a bomlás szerves egyvelege. Békák brekegtek. Tompán figyelte, ahogy a szentjánosbogarak cikáznak az éjszakában. Ezeket a rovarokat sosem gyűjtötte befőttesüvegben – az ember sokkal többet megtudhat valamiről, ha nem teszi befőttesüvegbe. Jodietól tudta, hogy a nőstény szentjánosbogár megvillantja a hátsója alatti fényt, hogy jelezze a hímnek, készen áll a párzásra. Minden egyes szentjánosbogár-fajnak saját, villanásokból álló nyelve van.Kya hirtelen felült és figyelni kezdett: az egyik nőstény megváltoztatta a kódot. Először a szokásos vonalak és pontok sorát villantotta fel, odavonzotta a saját fajtája egyik hímjét, és párosodtak. Ezután másfajta jelet adott ki, és egy másik faj hímje repült oda hozzá. Az üzenete láttán a második hím úgy gondolta, talált egy hajlandó nőstényt a saját fajából, és lebegni kezdett felette, várva, hogy párosodjanak. De a nőstény szentjánosbogár hirtelen lecsapott, bekapta és felfalta a hím mind a hat lábát és két szárnyát.”