Ahogy világra jöttünk

Kontrasztok dinamikája teszi izgalmassá Lőrincz P. Gabriella legújabb verseskötetét. A háború borzalmainak plasztikus képeit a békére való folytonos sóvárgás kíséri; az elhagyott szülőföld iránt érzett keserédes nosztalgia a megtalált, új otthon csöndes harmóniájával vegyül; a veszteségek számbavétele mellett pedig minduntalan megmutatja arcát a feltétel nélkül szerethető Élet. Feszes koncepció, határozott kiállás, kitárulkozó líra építi az Ahogy világra jöttünk négy ciklusát. A József Attila-díjas költő víztiszta vershangja olyan, mint egy üvegbúra alatti világ, ahol egyszerre bármi kimondhatóvá válik. És érvényessé. Sorait olvasva akaratlanul is közösséget vállalunk vele: belőlünk sarjad a békevágy, minket fog át a hitvesi ölelés, s magunkénak érezzük az ima szavait. Mert e költészet nem éri be azzal, hogy általa kimondassék a látók igazsága. – Akár gondoskodó édesanya: ágyat vet nekünk, levest forral, mindig hazavár.