Ahogy én öleltem

„a modernkori népvándorlások után, de még a következő jégkorszak előtt,leültetlek egy közeli park padjára. már nem lesz divatja sem a szemérem-fazonnak, sem pedig mintás tanga-bugyiknak. de nekünk még akkor isfontos, hogy le lehessen sodorni csípődről, combodról, azt a kis semmi anyagot, mint valami hártyásszárnyú,lepkefélét, ha meguntam vagy csak lehe-tetlen tovább, így, nézegetni. aztán az egetfürkésszük, sorvadó lombok, bárányformájúfelhők között, majd romlatlan figyelemmel várjuk be az első nagy havazást.”