A tiszta forrásnál

Tusnády László török kötete keleti virágoskert, füvészkert, arborétum. Elbűvöl színeivel, formáival, illatával, susogásával, s közben gondolatokat ébreszt, felfedezésekre ösztönöz Törökország és Magyarország, Ázsia és Európa, múlt és jelen, egyetemesség és nemzetiség, öröklét és aktualitások viszonylatairól. (…) A középkori Yunus Emre, talán „a legrégibb és legjobb”, aki vallás és szerelem, hit és kétely, életszeretet és múlandóságtudat, személyesség és szereplíra, alázat és éntudat kettősségeivel „alapító atyaként” mutatott utat, adott példát honfi-pályatársainak évszázadokra. Adnan Saygun „bartóki modellje”, mely a népek és a múzsák barátságát egyszerre példázza. „Kövesd csillagodat” – írta Dante. De melyiket? Választani, dönteni, ítélni az olvasó dolga és szabadsága. Az antológiakészítő-műfordító-irodalomtudós Tusnády Lászlónak köszönhetően megkapta rá a lehetőséget. (Madarász Imre)