A tenger végén a szél visszafordul

A mindennapok csendes valósága, a hétköznapok zakatoló neszei szigorú, de mégis lágy formába rendezik Farkas Gábor verseit. Apáról és gyermekről, férfiszerepekről, de leginkább az elérhetetlen nappalok fényeiről, a veszteség félelméből táplálkozó fájdalomról, az emberlét nyűgéről és a bizalom tanulásának ugróiskolájáról állítanak belső mérleget szonettkoszorúi. Finom lírai eszközökkel vezeti önmagát és olvasóját versvilágába, nem engedve meg sem a mellébeszélést, sem illúziókat, mint aki tudja: a reményért ég és föld közé kell emberré feszülni.