A sport kultúrtörténete - az ókori olimpiáktól napjainkig -

Kr. e. 776-ban rendezték meg az első pánhellén játékokat Olümpiában, akkora sikert aratva ezzel, hogy Kr. u. 393-ig, a játékok betiltásáig követték egymást a rendezvények. De vajon miért tiltották be őket? És azután hogyan és miért elevenítették fel 1500 évvel később, és miért játékról beszélünk, nem pedig sportról? <br>A könyv újfajta módon nyújt betekintést a sport történetébe. Az ifjú V. Károly császárt például szenvedélyes teniszezőként mutatja be, az angol VIII. Henriket fanatikus sportrajongóként, a modern fizika megalapítóját, Isaac Newtont pedig aktív bokszolóként. Megtudhatjuk, hogy a reneszánsz kultúra hozta magával a nagy sportlétesítmények építését, ugyanis a Mediciek Firenzéjében a calcio, azaz a labdarúgás nézők tízezreit vonta bűvkörébe. <br>Szórakoztatóan és egyszersmind történelmileg megalapozottan tárgyal a szerző olyan kérdéseket, hogy mi is a sport valójában. Miért tartozik bele a toronyugrás, a zsákban futás meg miért nem? Mi a helyzet a bikaviadalokkal vagy a motorsporttal? Hogyan tett szert a labdarúgás akkora népszerűségre, és hogyan hat egymásra a sport és a politika? Egy bizonyos: a sport kultúrtörténete nem csak a sportrajongókat fogja lebilincselni. <br>A szerző, Wolfgang Behringer (sz. 1956), a Saar-vidéki Egyetem történészprofesszora a magyar olvasóközönség előtt már jól ismert. A Corvina Kiadónál 2010-ben jelent meg előző nagy sikerű műve: A klíma kultúrtörténete.