A sajtó szövedéke

A megbicsaklott 20. század sajtótörténete – melyet újságíróként, történészként három évtizede kutatok – kimeríthetetlen adalékokkal szolgál örök témámhoz, választott szakmám és a hatalom viszonyához. Ezen írásaimat – akár részletező tanulmányok, akár archívumok mélyéről előbányászott ismeretlen dokumentumközlések, akár hosszabb-rövidebb cikkek – legszívesebben krónikáknak nevezem. Olyan múltböngésző krónikáknak, amelyek a megjelent sorok mögé igyekeznek bepillantani. Hiszen annak, hogy mikor mi, hol és hogyan jelent meg, viszonylag könnyű utána járni. A „mögötteseket” megsejteni, azokra rálelni – nos, számomra ez volt mindig az izgalmasabb kihívás. Választ találni arra, hogy a politikai érdekek, háttéralkuk milyen következményekkel jártak a nyilvánosságra, a sajtószabadságra nézve, hogy mi miért nem, vagy miért csak csonkítva jelent meg a 20. század során szinte mindvégig valamiképpen irányított, gyakorta bilincsbe verten beszélő magyar sajtóban. Mint azt a kötetcím sejteti, a tartalomjegyzék pedig alátámasztja, könyvem puzzle-darabokból áll. Olyan vegyes szövegekből, amelyek három évtized során a legkülönfélébb orgánumokban, könyvekben, folyóiratokban jelentek meg, s amelyekhez utólag számos új „foltot”, ténymorzsát, azóta előkerült forrásértékű dokumentumot illesztettem. Reményeim szerint mindezek egybegyűjtve nem csak számomra állnak össze izgalmas, egymásra épülő, egymást kiegészítő krónikafolyammá.