A jel újbóli helyreállítása

Deák-Sárosi Lászlónak A szimbolikus-retorikus film címen 2016-ban megjelent PhD-értekezése a képi retorika mozgóképi kiterjesztésével számos új szemponttal gazdagította a filmelméletet. Legalább ennyire újak és szakszerűek a szemiotikai, filmszemiotikai, irodalomelméleti, ismeretelméleti és kritikai írásai. Ezek összefüggő egységet alkotnak, és a képi retorikai megközelítést megalapozva, kiegészítve hasznos szempontrendszert adnak a filmek elemzéséhez azok műfajától és stílusától függetlenül. A szerves összefüggésrendszert mi sem igazolja jobban, mint hogy az elméleti írások tizenöt tanulmánya nem a megírásuk, nem a megjelenési idejük, de még csak nem is a példák gyanánt elemzett filmek, elméletek keletkezési sorrendjében vannak elrendezve, hanem egy jól azonosítható ismeretelméleti logika alapján. A válogatás öt egységből áll, melyek során a szerző a képi, sőt a nyelvi jelentés mibenlétének alapos vizsgálatától láncszerűen építkezve eljut a példák elemzésén keresztül a társadalmi kommunikációig mint központi elemig.