A hívő politika és a szkeptikus politika

Michael J. Oakeshott (1901– 1990) 20. század legjelentősebb brit konzervatív politikafilozófusa. A cambridge-i Gonville and Caius College diákja, majd tagja volt. A háború idején a katonai hírszerzésben kamatoztatta némettudását. 1950-ben nevezték ki a londoni LSE politikatudományi tanszékének élére, amit nyugdíjazásáig vezetett. Eddig egy műve jelent meg magyarul, a Politikai racionalizmus (2001).Oakeshott most közölt műve életében nem jelent meg. Keletkezése a professzori kinevezése idejére, 1951-52-re tehető, amikor a Politikai racionalizmus című könyve írásainak jelentős része is készült. Ez a kötete is a kortárs európai politikával foglalkozik. Oakeshott úgy látta, hogy az európai politika problémái a Francis Bacon óta tartó hívő politika egyeduralmából erednek. A hívő politika esetében a politikai tevékenység és annak értelmezése azon a hiten alapul, hogy az ember képes megváltani magát a földi életben, a kormányzás feladata pedig ennek elősegítése. A cél, hogy végül is megszabaduljanak a politikától. Márpedig a politikai rend – amelyben vannak kormányzók és kormányzottak – szükséges, hogy az emberi élet ne legyen magányos, szegényes, csúnya, állatias és rövid. Más írásaihoz hasonlóan itt sem lát éles különbséget a totalitáriusnak nevezett kormányzatok és a háború után mindenütt diadalmasan hódító jóléti állam között. A hívő politika kizárólagos uralma azt számolja fel, amit ígér: a békés, rendezett együttélést; másrészt a cselekvési szabadságot.